Hétfő, 2020.Júl.13, 13:23:52

MECSEKI TEKERGŐK

Nyitólap | Regisztráció | Belépés
Üdvözöllek Vendég
RSS
A fejezet kategóriái
Cikkeim [6]
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Link
Keresés

Túrabeszámolók


Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

Igazi kalandtúra az Isztriai-félszigeten!

Igazi kalandtúra volt ez! Legalábbis számunkra, és az eseményeket tekintve! Hát nem semmi volt… Azt hiszem, például ilyenkor mondja azt az ember, hogy az égiek is velünk vannak! 2011 késő nyarán, egészen pontosan szeptember közepén utaztunk el másodízben az Isztriai félsziget középső részén húzódó hegyekhez!

Péntek este volt kb. úgy tíz óra körül mikor útnak indultunk Komlóról. Tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, megint átutazzuk az éjszakát, hogy hajnalban odaérjünk és nekivágjunk a hegynek. Ez nem gond, mert jó társaságban hamar megy az idő, és gyorsan fogynak a kilométerek… mondjuk úgy az első 200. :) Aztán már lassabban, de végül odaértünk!

Elég korán, hajnali 4-re ott voltunk így még 2 órát tudtunk aludni reggel 6-ig akkorra terveztük az indulást, mert tudtuk sokat megyünk felfelé és nagyon melegünk lesz. Ketten az autóban ketten az autó előtt hálózsákban aludtunk. Ilyen hosszú út és kevés alvás után az ember, (ez a túrához kapcsolódó videón hallatszik is) nem igazán tudja, hogy ami a feje felett világít az már a Nap vagy még a Hold…


De aztán mindenre fény derül, így arra a csodás kis falura is (Roc), ahol megálltunk és a velünk szemben magasodó hegyre is, ami elsőre, de másodikra is keménynek tűnt! Szolid medveüvöltés is hallatszott pár száz méterre tőlünk a szurdokból, ami kissé nyugtalanított végig a túra során.


Végre elindultunk minden jónak tűnt, az idő is szép volt a hegy keményen emelkedett már az elején. Röviddel az indulás után visszanézve a hegyi szerpentinről egy kis középkori falu látványa tárult elénk, szinte olyan volt mintha több száz éve megállt volna az idő! Szépen haladtunk, rátértünk a kavicsosra majd egyre feljebb az erdei ösvényre, túl sokat nem haladtunk és azt is mind, felfelé amikor az egyik régi ház istállójából kisétált egy nagy németjuhász szerű kutya! Hát ez baj gondoltuk, és igazunk lett összeszedve minden erőnket hajtottunk a dombon fölfelé a szélrózsa minden irányába ezzel is összezavarva az ebet. Szerencsére a kutya inkább volt semmittevéshez szokva, mint túrázók üldözéséhez, ezért hamar kifulladt és felhagyott a futással.

Folytattuk utunkat, azonban kisvártatva újabb probléma merült fel, egyikünk bringáján elment a hajtás. Minden irányba forgott a racsni sor és ez nem jelent jót! Vittünk ugyan magunkkal szerszámokat, de arra azért nem voltunk felkészülve, hogy egy komplett hátsó agyat kell szétszednünk. De muszáj volt így nekiláttunk, és bár beletelt egy kis időbe de szétszedtük. Baj volt! Eltört a rugó benne, ami a zászlókat leszorítja, lázasan kerestük a megoldást, de semmi nem tűnt jónak, míg végül egyikünk valahonnan elővett egy kulcscsomót. Az ötlet jó, a kulcskarika megoldást jelenthet, és így is lett. Le lehetett vágni belőle és lehetett formálni úgy, hogy ráfeszüljön a megfelelő részre.


Örültünk hogy nem kellett feladnunk a túrát már az elején, de innentől kezdve abban nem voltunk biztosak, hogy ha tovább indulunk ki fogja-e bírni a „rugó” a távot. De mentünk, és működött, fel és leereszkedtünk szebbnél szebb tájakon széles, óriási panorámákat nézhettünk meg, hosszan a messzeségbe elnyúló hullámzó domb és hegyvonulatokat. Egy kis faluba érve tölthettünk vizet és pihenhettünk.


Aztán újra kemény emelkedésbe kezdtünk és elértük az első csúcsot Zbevnicát (1014m). Örültünk de elég sok időnk ráment hogy eljussunk idáig, ezért némi útvonal módosításra volt szükség, visszamentünk azon az úton, ahol feljutottunk, és folytattuk a túrát!


Nem volt gond az agy működött annyira reteszelt, mintha kereplőztünk volna. De haladtunk és ez volt a legfontosabb! Igen ám de ekkor jöttek a defektek szám szerint 5. Ez azonban senkinek nem szegi a kedvét, mert ez mindennapos eset, ha az ember bringára ül. Szépen egyre előrébb jutottunk, a terep nagyon nehéz volt mély kavicsos és vastag füves részek is követték egymást. A szintben is körülbelül ekkora eltérések voltak. Már félúton jártunk mikor a messzeségben megláttuk a második hegycsúcsot, az Orljakot, de hogy elérjünk a lábához még át kellet menjünk egy erdőn, ami bringás szempontból igazi paradicsom. Technikás és gyors részek, kavicsos, sziklás és sima földutak váltakoztak, így itt bele is éltük magunkat a dologba és csapattunk rendesen! Jól is ment csak a sziklák egyre nagyobbak lettek, a tempó pedig nem csökkent. Ekkor történt az újabb baj. Ez az eset személyesen velem történt: odavertem a hátsó váltómat egy sziklához és akkor egy pillanat alatt mindennek vége lett, a váltófül eltört a váltó lekonyult. Innen már nem volt menekülés, tudtuk ezt már nem tudjuk megoldani. Próbálkoztunk a váltó kiiktatásával és egy bizonyos sebességi fokozat rögzítésével, de ez nem ment.

 

Akkor már biztos volt, hogy a hátralévő távot amibe van még egy 1106m magas csúcs és több mint 20 km, gyalog teszem meg. Ekkor GPS segítségével próbáltunk rövidebb utat keresni, de annyira az erdő mélyén voltunk, hogy erre nem volt esélyünk, muszáj volt a trackvonalat követnünk, hogy visszajussunk Roc-ba. Nekivágtunk tehát az Orljak 1106m magas csúcsának, de az elképesztő, hogy mi fogadott a hegy lábánál minket, a turistajelzések a szerpentint követve a fejünk felett voltak annyira durván emelkedett a gyalogút. 900 métert toltuk felfelé és ez alatt emelkedtünk 300 métert.

 


Végünk volt mire felértünk, de ugyanakkor mennyei látvány tárult elénk. Sokat nem időzhettünk, mert még messze voltunk és gyalog ugye nem olyan gyors, mint tekerve. Lefelé nem volt gond, mert tudtam hajtás nélkül is elég gyorsan menni. Egyenesben megpróbálkoztunk mindenféle vontatási módszerrel, kisebb nagyobb sikerrel ezek működtek is.


Hajtás híján elég jól haladtunk, csak nem volt már vizünk. GPS szerint közeledtünk a túra egyetlen víztöltő helyéhez, természetesen odaérve láttuk, hogy porszáraz. Ezen hamar túltettük magunkat és haladtunk tovább, kicsit kisimult a terep, aszfalton vezetett az utunk. Éreztük hogy most már csak egy rövid erdős rész és újra elénk tárul a középkorinak tűnő kis falu: Roc. Erre még várnunk kellet, mert az a rövid erdős rész olyan hosszú és hullámzó volt, hogy azt hittük sosem lesz vége, de egyszer csak elkezdtek ritkulni a fák és eljött a pillanat, a falu, amit már annyira vártunk: Roc elénktárult. Most sokkal szebbnek tűnt, mint reggel, és úgy éreztük hazaértünk… A boldogságunkhoz már csak egy hiányzott: temérdek folyadék, mert a fogaink már sercegtek a sok por miatt!

Végül minden megoldódott és utólag visszagondolva ez volt a legjobb túránk még akkor is, ha ennyi nehézségen mentünk keresztül! Tervezzük egyszer a visszatérést reményeink szerint nagyobb szerencsével.

Kapcsolódó videó megtekintéséhez kattints ide


GPS adatok megtekintéséhez és letöltéshez kattints ide

Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: Mongoo (2012.Jan.11)
Megtekintések száma: 1037 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1 Horgász   [Bejegyzés]
Nagyon Profi!

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2020